A nemzeti szellemű hunhir oldalon is téma lett az első számú közügyünk.

Kecskepásztor - 2005. 03. 19. 17:39 Nyitóüzenet elrejtése Az államnak nagyob mértékben kellene elismernie anyagilag és megbecsülésben is a népesség reprodukciójáról nagyobb mértékben részt vállaló családok fáradozását. Ellenkező esetben néhány év múlva a lakosság elöregedésének szomorú, elsősorban az akkori öregek számára bekövetkező brutális szegénységre kell számítani. A topik nem hazafias érzelmekről, hanem egy létező súlyos magyar társadalmi problémáról szól. Bár mindannyian független indivídumok vagyunk, a függetlenségünk nem teljes. Bizonyos emberekkel szorosabb, lazább sorsközösségben élünk. Szemléletesen szólva: együtt sírunk együtt nevetünk. Ahogyan a gyermekeink távolabbi jövője úgy a NEMZET sorsa sem hagy bennünket teljesen hidegen. Pláne ha a kettő még össze is függ. Egy NEMZET sorsa nem különíthető el a lélekszámától. A nagy nemzetek nagyságukból előnyöket élveznek, a kicsik szenvedik ennek hátrányait. Ezek az összefüggések léteznek akkor is, ha kényelmesebb nem tudomást venni róluk.