A tolvaj fogdmeget kiált

Arra a következtetésre kell jutnom, hogy az F-faktor elsajátítása, minthogy csakis az emberi lét alaptörvényének a sérelmére gyakorolható, a történelmi élősködési - kizsákmányolási - formákhoz viszonyítva a leginkább életellenes, pusztító, antiszociális.
Feltűnő, hogy ennek ellenére milyen szívesen és általánosan használ „modern", „haladó", sőt „forradalmi" frazeológiát. Fel sem tételezem, hogy tudatos álcázásra szolgálnak ezek a jelszavak és szólamok; inkább igaz így: a forgalmazott tévhitek, téveszmék a forrásaik. Hiszen sem a közgazdaságtan, sem a demográfia, sem a szociológia nem tárta még fel az F-faktor funkcióját az élet - a társadaom - újratermelésében, sem fölélésének szigorú következményeit. Voltaképp folyamatosság alaptörvényével, érvényesülésének feltételeivel sem foglalkozott ez idáig - ismereteim szerint - a téma fontosságát megillető részletességgel s alapossággal a szakirodalom.
Nem is volt rá szükség.
Mind a legutóbbi időkig spontán érvényesült az alaptörvény. Csak napjainkban és csak a civilizáció bizonyos szintjén sűrűsödnek a jelek: megszűnőben ez a spontaneitás.
Jóhiszeműnek kell tekintenem tehát még azokat a szapora fordított ítéleteket is, amikor a jövő haszonélvezői, kizsákmányolói groteszk módon felelőtlennek, koldulónak, követelődzőnek - sőt rajtuk élősködőnek! - bélyegzik azokat, akiken éppen hogy ők élősködnek, akiket kizsákmányolnak.
Íme, egy takarékos mustra (lásd fentebb is, Élni a mának alcím alatt) azokból a nézetekből, ellenvetésekből, jellemzésül, melyekkel írásban - esetenként szóban - magam is találkoztam:
„Még ha ki is halna egy nép, az emberiség marad. Ha talán egy szín hiányozni is fog az emberi világból, észre sem veszi senki, nem éri számba vehető károsodás azzal az emberiséget..." (Tehát: nem kell annak az egy színnek a kioltását sajnálni, ha bizonyos emberek bizonyos előnyökhöz jutnak ezáltal. Gondolom, jól értem ezt az elvet: népirtás igazolására is értelemszerűen alkalmazható.)
Ugyanaz más fogalmazásban: Ha el is pusztul a nép, „nem maradna a helyén légüres tér. Emberek jönnének a helyébe, ilyen vagy olyan nyelvű emberek, teljesen mellékes, milyen nyelvűek. Életképesebbek, az biztos, minthogy túlélők, tehát még teljesebb értékkel vinnék tovább az emberi kultúrát. Mellékes, milyen nyelven veszekednének a pult előtt. Ma már ez a nagy többség véleménye, fiatalok közt mindenesetre ez. A szemináriumon például kétharmados többséget képviseltünk..."
Csak a nacionalisták hiszik, hogy „szörnyű csorba esnék az emberiségen, ha az ő fajtájuk hiányoznék belőle... Mellesleg azért számolgatják olyan nemzetiszín kokárdás fölbuzdulásokkal újabban a születéseket..."
„Fel kell szabadítani a nőket a szülés rabszolgaságából!..."
„Az állat is szaporodik, nem vagyunk állatok..." (Vajon nem éppen ezzel különb is az állat - némely embereknél?)
„Elidegeníthetetlen emberi joga, szuverén joga mindenkinek, hogy ne vállaljon utódot."
(Tömény bambaság, ez - lesz még róla szó - nem a jog asztala.)
Jellemző, ahogyan a jövő fölélésére a tagadás, az ellenzékiség pózában keresnek igazolást: „Nem szülünk rabszolgát!" „Nem szülünk munkaerőt!"
Vagy a cinikus élősdiség szólamai:
„Jó, hát élősködöm. És akkor mi van?..."
„Nem én akartam megszületni!"
„Öregkori ellátás?... én úgysem érem meg a nyugdíjat. Addig jól éljek legalább."
Az elidegenedett viszonyok, téveszmék közepéből a tolvaj fogdmeget kiált, éppen azokra, akik a hibás jövedelemelosztás károsultjai.
„Én fizetem a gyerekesek pótlékát, tőlem vonják azt le!"
„Én tartom el a felelőtlenül szült sok gyereket!"
„Ha a gyerek csak elköhinti magát, szalad haza hozzá - én túlórázzak helyette?"
(Pedig hát - ezerszer több túlóra nyomja azt a másik serpenyőt.) Pillanatnyi, közvetlen érdekeinek erőteréből csak kevés ember képes szabadulni, kitörni, népben-nemzetben-közösségben gondolkozni. Vagy csak valamelyest távolabbra tekinteni, hiszen még a valóságos távlati magánérdekeit sem méri föl. Tények, érvek, figyelmeztetések el sem érnek hozzá, süketté és vakká teszi a vérévé vált szemlélet, és ez egyben önigazolás, kivált az idősebbeknél, ha az életprogram már irreverzibis.
Ez a háttere az agresszív, a becsmérlő, a gyűlölködő, a gyalázkodó hangnemnek is ebben a műfajban. Levélrészletek egy országos vitából:
„A gyerektelenek állandóan dolgoznak a gyerekesek helyett, ingyen, azok pedig kizárólag szaporodásból élnek, holott az ember mégsem tenyészállat... Világboldogító tevékenységnek tartja a fajtája fennmaradását... Egyik családpárti azt írja: ki fogja majd eltartani a gyermekteleneket - idáig hülyült az illető!..."
„...Amit az anyák havonta felszednek, azért valakinek meg kell dolgozni! És milyen megbecsülést kapunk a pénzünkért? Én ott, ahol dolgozom, kell, hogy meghajoljak a munkaadóm előtt, mert ő fizet, de a villamoson fel kell állni az előtt, akit én fizetek?!...
".....Mi kéne még, 'önzetlen' mamák? Talán kocsi és külföldi utazás is, a mi zsebünkből? S míg ismerkednek a külhon szépségeivel, mi ne vigyázzunk esetleg a gyerekeikre itthon? Megáll az ész...!"
„...Antianya vagyok, 72 éves, magányos, nincs senkim... Annak a kilencgyerekes anyának, aki az ágyban jól kiélvezte az életét, adjon ma az állam? Hát az a kilenc kölyke nem tudja eltartani?..."
„...Azoknak a pártján állok, akik nem akarnak gyereket... Attól még, hogy mi kutyabarátok vagyunk... ezért még nem hal ki a nemzet. Az embert hamarább megmarja a gyermeke, mint a kutyája."
„...Fát ültetni és védeni csak a gyermektelenek szoktak, mert azokban több az ész és a felelősség... A levéltetű is szaporodik a fákon...
".....Az egyik kolléganőmnek nyolc gyereke van, mindig erre hivatkozik, társadalmi megmozdulásokon nem vesz részt... (ellentétben a többiekkel, akik részt vállalunk a hivatalos időn túl is a társadalom gyarapításából). Az ilyen édesanyák csak a jogokat ismerik, a kötelességeket nem?... Felháborító!..."
- Véreim, magyar kannibálok...