ANTIBÉBI SAJTÓ

Ugyanaz a papír, nyomdafesték, műsoridő igen-igen sokban hasznára is lehet a társadalomnak - a jövőnek -, mérhetetlenül nagy ártalmára is. Évtizedeken keresztül - tehát jogos így jellemezni: programszerűen - nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta a sajtó a népesedési gondokról a közvéleményt, a pártvezetést, az állami vezetést.
Szétködlött a fejekben a rádiókommentár, a tévéműsor, csak az eredménye maradt ránk: a mindent elfedő sűrű köd. Viszont ezernyi újságcikkben, tanulmányban a ködösítés visszamenőleg, az ötvenes évek végéig tetten érhető, csak össze kell vetni a népesedés korabeli érvényes adatait, grafikonban felrajzolható világos tendenciáit az újságokban közölt - szinte általánosan sminkelt, hazug, félrevezető - adatokkal, értelmezésekkel, magyarázatokkal.
Egyetlen fillér különkiadást sem igényelt volna az, ha a közvéleményt, a párt- és állami vezetést a valóságnak megfelelően tájékoztatják népesedésünk súlyosbodó válságáról, a válság okairól, körülményeiről, előre kiszámítható következményeiről, a már elkerülhetetlen s a még elkerülhető pusztító fogyásról. Ehelyett azoktól, akik figyelmeztettek a veszedelmekre, megvonták a szót, hajsza indult ellenük. Noha előrejelzéseik sorra igazolódtak, rajtuk maradtak a leprabélyegek, melyek között az „ellenzéki" volt a legenyhébb. Holott senki előtt sem lehet kétséges ma már, ezekben a vitákban kik hadakoztak a nép, a közérdek, a jövő pártján, s kik voltak az ellenzékiek. Sőt. A nép, a nemzet ellenségei.
Tanulságos és intő példa ez, minthogy a demokrácia gyengéinek a nyomjelzője, ahogyan ebben az elsőrendű sorskérdésben a társadalom önvédelme címén monopolizált sajtó mindenestül, a maga monopolizált egészében a társadalom elemi érdekei ellen - sőt: léte, fennmaradása ellen - fordult.
Újságkivágásaimmal részletesen dokumentálhatnám ezt a sajtóbeli félretájékoztatást, ám ez kötetnyi terjedelmet igényelne. Itt tehát csak néhány jellemző motívumot idézek, csupán illusztrációként.
Az Élünk magunknak? sajtóvitát szerkesztve, a kétezernyi hozzászólás közt mintegy kétszáz olyan - az ország minden részéről érkező - levelet olvastam, amely népesedési helyzetünkkel foglalkozott. A levélírók többsége azon a nézeten volt, hogy túlszaporodunk, „gátlástalanul", „nyakló nélkül", „rakásra" születnek a gyerekek, hivatkozott a demográfiai robbanás - robbanásunk: - veszedelmeire, a zsúfolt villamosokra, a pult előtti tolongásokra stb. Néhányan az 1970-es népszámlálás adataira is, mondván: tíz év alatt negyedfélszázezer fővel szaporodott a lakosság - mi kellene még? Csak igen kevesen vették számba, hogy a negyedfélszázezer - ha korcsoportonként vizsgáljuk a népességszám alakulását - egytől egyig nyugdíjas, sőt még ennél is sokkal-sokkal több az öregek összes „szaporulata". A lényeget leginkább jellemző adat - hogy ti. ugyanezen idő alatt a tíz éven aluliak száma mintegy négyszázezerrel fogyott - a levelekből ítélve teljesen ismeretlen volt a közvélemény előtt. Szintén csak kevesen sejtették, milyen távlati hatása van a népesség fogyásának; életszínvonal, nyugdíjas ellátás, nyugdíjkorhatár, termelés, munkaerkölcs, technikai és tudományos haladás, jövendő születésszám stb. - hogyan sínyli meg, ha majd évente tízezrekkel fogynak a munkába lépő korosztályok.
A közvélemény félretájékoztatását egymást túllihegve végezte a sajtó.
„A természetes szaporodás... lassú emelkedésnek indult" - írta a Magyarország, „határozottá vált a népesedési grafikon felfelé tendálása" - írta a Népszava, mikor éppen hogy csökkent a születés-szám, konyult lefelé a grafikon.
Kéthasábos címbetűk a Népszabadságban: 24 százalékkal emelkedett a népszaporulat. (Tízszeresen lepipáltuk volna Indiát?) Népszabadság, 1985. január 26. Vezércikk, 1. oldal: „... Tavaly már az előző évinél több kisded látott napvilágot. Úgy tetszik, szociálpolitikánk formálódó, családsegítő kezdeményezései visszhangra és bizalomra találtak a fiatalok körében. Mind bátrabban merik vállalni a második, sőt a harmadik gyermeket is."
2. oldal, KSH-jelentés:
„1984 folyamán 125 000 gyerek született, 2000-rel kevesebb, mint 1983-ban."
„Újabb demográfiai csúcs várható" – kiáltja egy négyhasábos főcím (1984. febr.), s a szöveg szerint: „évtizedünk második felében minden valószínűség szerint újabb demográfiai csúccsal számolhatunk". (Soha azelőtt békeidőben olyan mély hullámvölgybe nem csúszott még le a népesedési grafikon, mint a nyolcvanas évek végén.)
Volt már róla szó: a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban vizsgálatot végeztek a napisajtó, valamint a rádió és a televízió 1982-es belpolitikai anyaga alapján. A népesedési téma aránya mindössze egy ezrelék volt.
Ugyanez a felmérés megállapította, hogy a gazdasági élet 41,3, a belpolitika 16,8%-ot képviselt a terjedelemben. Tehát a célérték, a társadalmi létezés-fennmaradás ügyeit-gondjait ha egynek vesszük, akkor az egyik eszközérték, a gazdaság 413-szoros, a másik eszközérték, a belpolitika 168-szoros súlyozást képviselt.
A helyzet még ennél is rosszabb, mert „a sajtó értelmezésében a népesedési kérdések erőteljesen a születésszám aktuális alakulására redukálódnak".
Azaz: pl, a várható következményekkel úgyszólván nem foglalkozott a sajtó, „a jövő felé kitekintés a népesedéspropagandában teljesen háttérbe szorult".
Talán ez a jobbik eset. Mert a népesedés vitatható problémakörében vajon hogy befolyásolta volna, hogy nyomorította volna el a közvéleményt az a sajtó, amely az alig vitatható, egzakt módon mérhető népesedési kérdésekben, ügyekben-gondokban is annyi mindent elkövetett a közvélemény félretájékoztatásáért.
Veszem példának - a HULLÁMOT.
Mindmáig naponta olvashatjuk a lapokban, hallhatjuk a rádióban, láthatjuk a képernyőn: demográfiai „hullámunk", „csúcsunk", „robbanásunk" miatt túl sok a gyerek, ezért kevés a tanterem, a tanerő, a férőhely stb. Átremeg a riporter (az esetek nagy többségében: nő) hangján a megkönnyebbülés, szinte felujjong: végre, végre, kevesebb a gyerek megint, elvonult a demográfiai HULLÁM az óvodából... az alsó tagozatból... a felső tagozatból...
A világ leghazugabbul kikiáltott „demográfiai hulláma" ez, sajtónk minden figyelmeztetés dacára makacsul, szinte megfontoltan ragaszkodik az immár jó évtizedes, közösségi lelkiismeretet elringató, közvéleményt félrevezető hazug fogalmazáshoz.
Miről is van szó? 1958 óta volt egyetlen olyan esztendőnk -1975 -, amikor több gyerek született, mint amennyi a szülő korosztály utánpótlásához - a népesség szinten tartásához - feltétlenül szükséges. (Tessék megnézni a környező lengyel tíz esztendőt: mindegyik jóval magasabb csúcs a mi egyetlen 1975-ös csúcsunknál.) Volt továbbá három esztendőnk a zérószaporodáshoz közeli mutatóval - 1974, 76, 77 -, ezeket semmilyen indokkal nem lehet csúcsnak előléptetni.
A sajtó ezt a négy normálisnak mondható esztendőt maszkírozza abnormálisnak, és nevezi ki bűnbaknak a jövőfaló politika vétkeiért, s az összes többi 1958 óta eltelt esztendőt, amelyekben pusztítottuk a népet negyven-ötven demográfiai Moháccsal - normálisnak, kívánatosnak, követendőnek állítja be.
Begyűjtött újságkivágásaim, jegyzeteim rendezése túl sok időt kívánna, tehát csak találomra markolok bele, s abból is csak azokat idézve illusztrációnak, amelyek a „hullám" körüli s későbbi származékok.
Lám, nincs baj a születésekkel, nem volt igazuk az aggályoskodóknak - véli a Népszabadság 1968 júliusában: „Emlékezetes az a bizonyos 1962-es mélypont, amikor vészharangok kongatása közben szinte naponta értesülhettünk arról, hogy kihalás fenyegeti nemzetünket, csak nem javulnak a természetes szaporodás mutatói." - Ez bizony hazugság. 1962-ben nemhogy a vészharangok nem kongtak, de a sajtó egyetlen szóval sem tért ki népesedési gondjainkra. Sőt 1963-ban is, amikor Bor Ambrus a Kortársban - tehát egy kis példányszámú folyóiratban - megpendítette a 12,9 ezreléket, letámadták (mint később az ÉS-ben kialakult vitát 1964-ben) a „fölösleges aggályoskodás" miatt.
A Népszava 1971 karácsonyán feddi meg azokat, akik „A magyar nemzet kihalásáért érzett aggodalmukban félre verték a harangokat." „Megfeledkeztek volna a húsz évvel ezelőtti gondokról? Az akkori adminisztratív intézkedéssel felfokozott születési hullám okozta súlyos problémákról, a hihetetlenül zsúfolt szülészeti osztályokról, bölcsődékről, óvodákról, iskolákról, a két műszakos oktatás pedagógiai nehézségeiről?"
Népszabadság, 1975. október: „... a családjogi törvény életbe lépte óta robbanásszerűen növekvő születések száma 10-15 év múlva súlyos probléma elé állítja a középiskolai oktatás kereteit".
Élet és Irodalom, 1976. május: „... robbanásszerűen felívelt végre a demográfiai hullám..." Rádió, 1979. XII. 11.: „Nem a születésszámmal van baj, csak többen halnak meg..."
1980. V. 20. Tragikus hangszerelésű rádióriport a hullámról: rengeteg a gyerek, bölcsőde, óvoda, iskola zsúfolt... szörnyű...
Rádió, 1981. V. 23. - Fővárosi illetékes nyilatkozik: a tanteremhiánynak a „demográfiai hullám" az oka - túl sok a gyerek.
Rádió, 1952. III. 4. - „Válogatott perceink": az csak a „nemzethalál prófétáinak a gondja", ha csökken a születésszám, és fogy a népesség, akár 8-9 millióra...
Népszabadság, 1982. XII. 12. - A szegedi iskolákban nagy a zsúfoltság. „A demográfiai robbanás az alsó tagozatosoknál jobban, a felsősöknél kevésbé érezhető."
Rádió, 1982. VII. 24. - Keserűkúton a riporternő a cigányasszonynak: „Ide szüli a gyerekeket?..." „Miért? Mire való a házasság, gyerek nélkül?" - A riporternő nem érti. Olyan nagy köztük az erkölcsi szintkülönbség.
Tv, Stúdió, 1983.1.11.- A miniszter - Köpeczi Béla - folyamatosan a „demográfiai hullámra" keni a felelősséget az iskolai zsúfoltság miatt.
Rádió, 1983. IV. 28.- A „demográfiai hullám" miatt nem jut napközi étkeztetés minden gyereknek. De van rá remény, hogy rövidesen javul a helyzet: kevesebb lesz a gyerek...
Rádió, 1983. VIII. 28.- A miniszter nyilatkozik: nehéz próba lesz az iskoláknak a „demográfiai hullám" fogadása.
Rádió, 1984. II. 6. - Hatásvadászó kommentár: micsoda szörnyű ez a zsúfoltság az iskolákban, milyen teher az országnak ez a képtelen „népesedési csúcs". (Mindez két nappal a KSH-jelentés után: a múlt évben 21 ezerrel fogyott a lakosság száma...)
Rádió, 1984. II. 29. - A műsorvezető nő: „Kezdem azon, ami jó hír... kevesebb a kisgyerek!" - Ötezerrel kevesebb gyerek a bölcsődékben, és az óvodákban is enyhül a zsúfoltság...
Rádió, 1984. III. 7. - Újabb lelkendezés: kevesebb a gyerek! Lesz már az iskolában férőhely…
Népszava, 1984.III. 10. Háromhasábos cím: Felkészülés a demográfiai csúcsra...
Rádió, 1984. VII. 30. - Riport arról, „mennyi keserűséget okozott a demográfiai hullám" az iskolákban.
Rádió, 1984. VIII. 20. - Az egész társadalmat érintő „demográfiai hullám" levonulóban a bölcsődékből, íme, egy bölcsőde máris kiürült, öregek napközi otthona költözik a helyére...
Rádió, 1985. II. 14. - Interjú fővárosi illetékessel (Mezei Gyula): a „demográfiai hullám miatt" kevés a tanterem...
Népszabadság, 1985. IV. 17. - „... Tovább javul a helyzet a bölcsődékben és az óvodákban" - tudniillik egyre kevesebb a kisgyerek.
Népszabadság, Rádió (Sajtószemle), 1985.1. 31. - „A demográfiai hullám már a középiskolákat is elérte. Jórészt ebből adódnak az alsó- és középfokú oktatás hazányi gondjai."
Népszabadság, 1985. III. 30. - Háromhasábos nagy riport a humoristáról, a Mikroszkóp Színpad párttitkáráról, akinek Komlós János a példaképe. (Lelki rokonságukat magam is igazolhatom: eme párttitkár anyák napi tévéműsorban küldött nyúltenyésztési szakkönyvet a többgyerekes mamáknak, példaképe úgyszintén anyanyúlhoz hasonlította őket, tíz évvel előbb, húsvéti tévéműsorában...)
Rádió, 1986. I. 9. - Nagyszerű! „Javult a helyzet" Borsodban is, kevesebb a gyerek az iskolákban...
Népszabadság, 1986. III. 22. - Művelődésügyi miniszterhelyettes nyilatkozik: a felsőoktatásban nehézségeket okoz a „demográfiai hullám".
Tv, A Hét, 1986. IV. 20. - Művelődésügyi miniszterhelyettes: a pedagógusok helyzetében nem lesz javulás, míg le nem megy a demográfiai csúcs".
Magyar Nemzet, 1986.1.30. - Négyhasábos harsogó cím: „ Megállt születésszámok csökkenése, sőt enyhe emelkedés is tapasztalható." (A számok mást mondanak: 1986-ban 1985-höz képest kétezerrel csökkent a születések száma. 1985-ben 17 ezerrel, 1986-ban 19 ezerrel fogyott a népesség.)
Rádió, 1986. VI. 25. - „Túl sok a gyerek" - azért terjed a bűnözés.
Rádió, 1986. VIII. 18. - Sok az egyetemre jelentkező. A riporternő felsóhajt: „Tehetnek ők arról, szegények, hogy épp a demográfiai csúcsra születtek?" (Születési évük - 1968 - körül minden évben égfeljebb is negatív csúcsunk volt az elégtelen születésszám miatt.)
Népszabadság, 1988. II. 12. - Háromhasábos cím riogat: „A középiskolákhoz közeledik a demográfiai hullám..."
Rádió, 1988. III. 8. - A műsorvezető nő szerint: a Ratkó-korosztály gyerekhulláma most árasztja el a budapesti középiskolákat... (Ó, az a bűnbak Ratkó... még a Ratkó-gyerekek gyerekei is bélyegesek... Ha egyáltalán a 34 éves anyukáknak, apukáknak olyan tömérdek 15 éves gyereke volna, hogy áradatuk elöntené a budapesti középiskolákat...)
Annyit még: ez az alkalmi mustra a népesedésnek csak egyetlen szelvényében illusztrálja az antibébi sajtópolitikát.