Körkérdés a magyarországi népesedési helyzetről

"1998 tavaszán a Népességtudományi Kutató Intézet körkérdést fogalmazott meg és küldött szét a magyar társadalomtudományos értelmiség számos képviselőjének." Arra kérték fel a tudósokat, hogy mondják el véleményüket, vessék papírra meglátásaikat, gondolataikat a magyar népesedési helyzettel kapcsolatban. A körkérdést mintegy százötven kutatónak küldték meg, de rajtuk kívül is válaszolhatott rá, aki akart, feltéve, ha egyáltalán tudomást szerzett a felhívásról. "A százötven felkérésre harminc válasz érkezett."
A magunk részéről már önmagában ezt is tragikusnak tartjuk – százötven felkértből harminc válaszadó, tehát csak minden ötödik. Egyértelmű hogy a válaszadás mértékén keresztül a magyar tudományos élet kifejezte, mennyire NEM ÉRDEKLI népünk első számú sorskérdése. A helyzet azonban még ennél is bonyolultabb és súlyosabb. Ránézve ugyanis a válaszadók névsorára, látható, hogy a harmincból majd tíz, a KSH Népességtudományi Kutató Intézetének munkatársa, tehát olyan ember, akit - hogy úgy mondjuk - hivatalból, a napi munkája miatt is kell, hogy foglalkoztasson a probléma. A Demográfia c. folyóirat szerkesztői is rámutatnak erre a tényre. Közgazdászoktól, pénzügyi szakemberektől, illetőleg a magyar gazdasági élet más területeinek képviselőitől nem érkezett a felkérésre egyetlen válasz sem. Ezt ismételten tragikusnak tartjuk. Hogyan, milyen kilábalást elősegítő lépések születhetnek egy olyan országban, ahol a gazdaság irányítóit ennyire nem foglalkoztatja a társadalom katasztrofális népesedési helyzete, az elöregedés, amely életünk minden területére negatívan hat ki.
A következőkben azok válaszaiból válogattunk, akik érezhetően súlyosnak, aggodalomra okot adónak tartják népünk elöregedését, fogyását, akik világosan rámutatnak a népesedési-válság számtalan negatív következményére. Ezzel kapcsolatban még meg kívánjuk jegyezni azt, hogy ezt az álláspontot igen erőteljesen képviselik a hivatásos demográfusok. Ők tisztában vannak a kérdéssel. Azok válaszaiból azonban, akik nem hivatásszerűen, hanem csak érintőlegesen foglalkoznak a demográfiával, sokszor kiérződik az, hogy a problémát nem tartják annyira súlyosnak, a veszélyt a magyarságra nézve hajlamosak kicsinyelni, vagyis az ő válaszaik igen közel állnak ahhoz a tömegméretű szemlélethez, amit a magyar nép jövőjével kapcsolatos társadalmi közönnyel lehet leírni, s amelynek fő oka véleményünk szerint a több évtizedes félretájolás. Mert pl. igaz ugyan, hogy azonos-nemű kapcsolatokban is megjelenik a gyerek iránti vágy, ám erősen kétséges, hogy az ilyen kapcsolatokból születhetik-e valamikor is a népesség egyszerű reprodukciójához elegendő számú utód, valamint – nem kisebb súllyal – az ilyen családokból kikerülők ép, egészséges személyiségű tagjai lesznek-e a társadalomnak, vagy idegroncsok, személyiségzavarosak és az élet továbbadására továbbra is képtelenek?
Végezetül még annyit: megnyugtató, hogy a fentiek ellenére a válaszok között nem lehet találni, amelyik bagatellizálja a problémát. Több évtized óta tartó reprodukciós mélyrepülés után ez eléggé elkeserítő is lenne. De szerencsére nem ölt túlnyomó mértéket a válaszok között az efféle, tarthatatlan és elfogadhatatlan vélemény sem: „De akkor sem lehet illúziónk. Ahol véget ér, vagy legalábbis enyhül az ember biológiai kiszolgáltatottsága (Nem enyhül, csak az élet törvényszerűsége, „egyszeregye”, bizonyos kérdések magától értetődősége elvész a szem elől civilizációs hatásokra. M. I.), ahol csökken a természetfeletti hatalmakba vetett hit, ahol megnövekszik az egyén cselekvési szabadsága (A közösség, a társadalom léte-fennmaradása rovására, amiben, mint egyén létezik, amire szorul, ami visszahat rá. M. I.), ott nem várható, hogy valamifajta virtuális közösség fenntartásának vágya vezesse lépéseinket. Akkor pedig a mai trendek valószínűleg visszafordíthatatlanok.” Ilyenek után sokak által javasolt receptet is felírja a kutató, hogy ti. a népesség fogyását, a kapuk még szélesebbre tárásával, több százezernyi vagy több milliónyi bevándorló révén kell orvosolnunk. Ám minthogy előbb-utóbb a határainkon túli magyarok is elfogynak, nem marad más hátra, hogy a túlnépesedő arab világból vagy Afrika népeiből pótoljuk a hiányt, ami – ellentétben az általánosnak mondható, balga hittel - nem csak egy egyszerű matematikai képlet, hanem véres konfliktusok forrása is: „2050-ben is lesznek emberek, legfeljebb kevesebben magyarok, legfeljebb egy színesebb és még kevertebb populáció lakja majd a Kárpát-medencét. Ha tévednék, azt csak olyan radikális fordulat bekövetkezte okozhatná, amit én legalábbis valóban veszélyesnek tartanék.” A legutolsó mondathoz azt hiszem, nem kell hosszú kommentárt fűzni: ha mégis visszafordulnánk a pusztulásból, az – köszönhessük bárminek – „radikális, veszélyes fordulat” következménye lenne Neményi Mária szociológus szerint. Ne legyintsünk erre a véleményre, mert nem esetiről van szó – tömegek vallják. Különösen erősen jelen van ez, a magyarság sorsa, jövője iránti teljes közönyt, sőt olykor gyűlöletet is képviselő szemlélet olyan posztokon, ahonnan a társadalom tudatát befolyásolják. (Fekete Gyula író bőven idéz különböző írásaiban belőlük.)
Kérdezhetné valaki, hogy miért nem közöljük a következőkben a körkérdésre adott olyan válaszokat is, amelyek ezt a szemléletet tükrözik, vagy amelyekben ez valamilyen formában jelen van? A válasz voltaképp az előző mondatokban megtalálható: azért, mert a legjelentősebb, a tömegek befolyásolását (félretájolását) végző fórumokon ez a szemlélet évtizedek óta jelen van. Elegendő teret kapott és kap még mindig. Ez a honlap azon véleményeknek ad megjelenési lehetőséget, amelyek eddig megtűrtek, elhallgatottak voltak, amelyek a társadalmi közgondolkodásra jórészt befolyást gyakorolni sem voltak képesek.
Kiindulási alap tehát az, amit a Magyarok Világkongresszusa III. szekciójában 2000 augusztusában elfogadtak a résztvevők:
„Legalább egyetlen országos fórumot adjanak, ahol a népesedés kérdéseiben igazságainkat képviselhetjük. Jelenleg azoké minden fórum - minden rádióadó, minden TV csatorna, minden napilap -, akiket ebben az első számú sorskérdésünkben nem igazolt sem az idő, sem a történelem. Legalább egy százaléka a nyilvánosságnak jusson nekünk is, akiket igazolt.”

Ezt az országos fórumot nem adni fogják, ezt meg kell teremteni. Ez történik e honlap által is.

Ezek után lássuk a legjobb írásokat, melyeket csatolva, PDF formátumban teszünk közzé.

Majoros István