Az önpusztítás stratégiája

Gazdasági szemszögből, a talán legáltalánosabb felfogás szerint: minden érték forrása az élőmunka. Másfelől az axiológiai értékfogalom forrása is, természetes közege is, táptalaja is: az emberi élet. Következésképpen: az élet szűkített újratermelése a társadalomban az értékek szűkített újratermelését eredményezi.
Fogyó, elöregedő társadalomban folyamatosan zsugorodik az élőmunkabázis, miközben csökken a termelőkorúak, jelentősen nő az időskorú eltartottak aránya, tehát azonos technikai és szervezettségi szinten, más társadalmakhoz hasonlítva, szükségképpen és folyamatosan csökken az életszínvonal is.
Miközben az elöregedő társadalom fogyasztói mohósága rászabadul az élvezetekre, gondjai-terhei is szaporodnak, alattomosan s kiszámíthatatlanul.
Csak egyetlen példa: képtelenül megnő a rezsije.
Minél nagyobb a nyugdíjasok aránya, annál magasabb a társadalmi rezsi, amely rezsi természetesen ráterhelődik a termékekre is.
(Elgondolom, találkozik a külpiacon két azonos termék, azonos technikával, szervezettséggel készültek, ám az egyik 12 százaléknyi, a másik 24 százaléknyi nyugdíjassal a társadalmi háttérben. Természetesen nem versenyképes az elöregedő társadalom rezsijével megterhelt áru a külpiacon, s mi következik ilyenkor? Politikai, gazdasági, hatalmi kényszerrel le kell nyomni a reálbéreket és a reálnyugdíjakat, megfelelő arányban dotálni kell a külkereskedelmet, hogy az elbillent mérleg egyensúlyba kerüljön.)
Mindenfajta kiválasztásnál szűkül a „merítési bázis", ritkul a tehetség, akadozik a társadalmi újratermelés menete, minthogy a fejlődés, a megújulás legtermészetesebben a felnövő erős, egészséges korosztályokkal áramlik be a társadalomba, a gazdaságba, a kultúrába.
Új dolog a világtörténelemben a békebeli társadalmi méretű elöregedés. Elképzelhetetlen volna ez a születésszabályozás tablettakorszaka nélkül s a természetellenes, tudományosan igazolhatatlan, az utódlástól függetlenített - voltaképp tehát élősdi - nyugdíjrendszer nélkül.
Nem gyűlhetett még fel tapasztalat, sem tudományos vizsgálati anyag az elöregedő modern társadalmakról, az agónia tüneteit sem igazán ismerhetjük még. Azt is csupán sejteni lehet, hogy a legsúlyosabb ütközések és konfliktusok majd akkor következnek be, amikor a halódó régit életrevaló új nép, új kultúra váltja föl.
Nyilvánvaló már az is, hogy a kohéziója erősen csökken az elöregedő társadalomnak; nagyra törő, értékes fiait pazarlóan szórja szét a világban.
Úgyszólván élőben oszlásnak indul.