ELVÉNÜLÉS – RÁFIZETÉSSEL

Az európai regionális népesedési értekezlet budapesti ülésén (1987) foglalkozott az elöregedés hatásaival a gazdasági, a társadalmi életre.
Az előrejelzések szerint 2000-ig enyhén nő az eltartottak aránya, akkorra ezer 15-59 éves személyre 650 eltartott korú jut, de jelentős eltolódás megy végbe a fiatal eltartottak és az időskorú eltartottak között: 1950-ben 30 százalékot képviseltek az öregek az eltartottak népességében, 2000-re 44 százalék lesz ez az arány.
Az értekezleten „általánosan elismerték a népesség és a fejlődés közötti kölcsönhatás különböző formáinak fontosságát", továbbá, hogy „a népesedéspolitikát össze kell kapcsolni a fejlesztési politikával".
Abban, hogy a gazdasági növekedés lendülete mérséklődött, a népesedési tényezők nem kis szerepet játszottak: a munkaerőpiac alakulása, az állami költségvetés deficitjének növekedése részben a demográfiai eseményekkel magyarázható, a népesség struktúrájának a változásai révén is a szociális kiadások nagyarányú növekedése következett be. A központilag tervezett gazdaságok esetében a munkaerőhiány. „Kétségtelen, hogy a jelenlegi demográfiai trendek gazdasági és társadalmi hatásai között az öregedésnek és a népesség lassú növekedésének a következményei a legfontosabbak."
Az eltartottsági arány „meredeken fog emelkedni a századforduló után, amikor a munkaképes korú népesség aránya gyorsan süllyed".
„A munkaerő növekedését nagymértékben a népesség növekedése és főképpen a munkaképes korú népesség növekedése határozta meg."
„A demográfiai trendek voltak a munkaerő... növekedésének meghatározói az elmúlt évtizedekben."
A különböző vizsgálatok azt igazolják, hogy az egy főre jutó kiadások legmagasabbak a 60 éven felülieknél.
Az Európai Gazdasági Bizottság régiójában „a népesedési tendenciák uralkodó vonása a növekedés visszaesése és a népesség fokozatos elöregedése..." (Az EGB tagországai: 32 európai ország, illetve az Egyesült Államok és Kanada.) A termékenység visszaesett, több esetben a reprodukciós szint alá süllyedt.
Drámai hangszereléssel figyelmeztet a következményekre Dessai: „Kihaló társadalom vagyunk... De nem tagadhatjuk, hogy a nyugatnémet társadalom felezése néhány évtized alatt katasztrofális gazdasági és szociális megrázkódtatást vonna maga után."

A szaporodó gazdasági bajokra teszi a hangsúlyt a Newsweek: „A munkaerő figyelme nagyobb mértékben irányul a nem produktív tevékenységek felé..." „Egyes japán futurológusok szerint a népesség öregedése aláaknázhatja a japán gazdasági csodát. A vállalatok a tanult munkaerő hiányával számolhatnak..." S Európában is: „az elöregedő munkaerő súlyosan aláássa az ipari termelékenységet és innovativitást".
Nálunk pedig, ahol a világon a legnagyobb arányú az elöregedés, szó sem esik a veszedelmeiről. Mintha a közgazdászok összebeszéltek volna: erről egy szót se.
1986 és 90 között egyre-másra születtek a reformtervek, a kibontakozás lehetőségeit méregető koncepciók, tucatjával a pártprogramok a gazdaság korszerűsítésére, száz és száz közgazdász állt sorompóba, nagy-nagy körültekintéssel fogalmazta javaslatait. Csak épp a leglényegesebb kérdésnek, az élet s ennek nyomán az élőmunkabázis sorvadásának, a pusztító sorvadás fékezésének, megállításának, netán megfordításának nem jutott hely a szapora kibontakozási tervekben.
Úgyszólván nyomát sem találni a reformtervekben és pártprogramokban a társadalmunkat emésztő legsúlyosabb kórnak, a 33 éves népesedési hullámvölgynek, amelyhez hasonlót békeidőben még nem jegyeztek fel a világon.
S azt hiszem, olyan végletes felelőtlenséget sem jegyeztek még fel, ahogy a magyar társadalom ezt a jövőjét végképp elsorvasztó súlyos kórt kezeli.
- No és? Legfeljebb kilencmillióan leszünk, a minőség fontos! -vetik oda könnyedén, egy vállrándítással, tudományos fokozatokkal kidekorált, viszont a gondolkozástól elszokott emberek. Ritka az olyan válasz ezekre a vállrándításokra, mint a Kováts Zoltáné: „Addigra a népességnek már 30 százaléka lesz öreg. Azt gondolják, jobban fogunk élni?... Már most is csökken a nyugdíjak reálértéke. Azt mondjuk, azért, mert nehéz a gazdasági helyzet meg egyebek. De én, a demográfus tudom, hogy miért csökken a nyugdíjak reálértéke. Mert egyre kevesebb embernek kell egyre több öreget eltartani."