KÜLÖNÖS VILÁGRÓL VALL A FILMSZALAG

KÜLÖNÖS VILÁGRÓL VALL A FILMSZALAG

Az igazsághoz tartozik, hogy J. Showfözö professzor is hosszú hónapokig eredménytelenül próbálkozott az archívfilm titkának a megfejtésével. Későbbi sikerének a kulcsára akkor talált rá, amikor egy filmszakaszt komputerrel is tüzetesen átvizsgált, s bizonyos jelekből megsejtette az impulzusok „lebegésében" a kettős rendeltetést.
Azonos hullámhosszon érkeztek ugyan az impulzusok, de folyamatos lebegéssel, és erre a lebegésre sem volt idáig kielégítő magyarázat.
A hullámtranszformátorral azután sikerült két részre bontani a lebegést, egy erősebb és egy gyengébb ágra, amelynek csak a hullámhossza volt azonos, de valószínűleg más volt a forrása, és bizonyosan más volt a rendeltetése.
Felpattant a titok nyitja - a többi már mechanizmus.
A hullámtranszformátor segítségével a kiszűrt, gyengébb impulzusokat sikerült előbb átalakítani, éspedig közvetlenül hanggá.
Showfözö professzor akkor már bizonyosra vette, hogy az erosebb impulzusok lánca képi adást közvetít, de csak hónapokig tartó türelemjátékkal talált végre olyan transzformációs kulcsot, melynek segítségével a képernyőn fölfoghatta az első alaktalan, mozgó foltokat.
Sokat bajlódott a kép finomításával. Végre olyan kódolást alkalmazott, hogy kiszámíthatta a transzformációs kulcsnak megfelelő fokozatú rasztert.
Jóval gyengébb volt a kép minősége így is, mint amilyet a tévéadásoknál megszoktunk; a középméretű képernyő normaélességét csak erős - mintegy nyolcszoros kicsinyítéssel lehetett elérni (az effajta „élesítés" természetesen csak optikai játék; a részleteket még inkább elveszti).
Sok mindenre fény derült a hosszúra nyúlt kísérletezések közben.
Végleg bebizonyosodott, hogy az Adzsoj Roj által A-val és C-vel jelölt szakasz pontosan ismétlődik a hangban is, a képben is. A B-vel jelzett szakasz viszont minden alkalommal módosul valamelyest, s ez a szakasz elsősorban képeket közvetít, hangban igen szegényes.
Bizonyosnak látszott most már az is, hogy irányított rádiósugarakat - feltehetően lézersugarakat - rögzített a jelfogó. Leginkább ezzel magyarázható az impulzusok fölerősödése, majd néhány nap múlva végleges eltűnésük. (Rendszeresen figyelik a Dél keresztje csillagképben a bemért pontot a szimmareni csillagászok, de azóta nem észleltek onnan érkező rádiójeleket s egyáltalán semmiféle sugárzást.)
Valószínűnek látszott, hogy a lézersugarak adóállomása nem a bolygó felszínén van, hanem valamilyen kísérő égitesten feltehetően műholdon -, amely a kozmikus környezethez viszonyítva „egy helyben áll". Azaz: a bolygó forgásával pontosan megegyező sebességgel, de a forgással ellentétes irányú pályán kíséri az anyaégitestet.
Lehetséges, nem műhold ez, hanem maga a közvetítő állomás, amely a bolygó felszínén elhelyezett kamerák adásait keveri, és továbbítja a csillagközi térbe. A jelek szerint teljesen automatikusan, és valamilyen önellátó energiaforrásból - fény, nukleáris? - táplálkozik.
Végleg bebizonyosodott tehát az is, hogy értelmes lényektől érkeztek a felfogott rádiójelek, akik a tudományos-technikai fejlődésben messze megelőzték a földi emberiséget. (E legutóbbi feltevés az anyag feldolgozása során nem minden szempontból igazolódott megnyugtatóan.)
Amikor a képi adást sikerült végre, megfelelő minőségben rekonstruálni, a film egész anyaga egyszeriben föltárulkozott a tudósok előtt.
Az adások pontosan ismétlődő C szakaszáról például kiderült, hogy: nyelvtanfolyam. (Az adás logikus sorrendje eszerint: C, A, B.)
Mintegy háromezer szót és kifejezést közöl, éspedig egyszerre beszédhangon, írásjelekkel és illusztrációval. Ezenkívül elemi nyelvtani ismereteket és példaképpen 144 különféle típusú tőmondatot.
Ez a C szakasz az anyag legértékesebb mert információkban leggazdagabb - része.
A szótárt alkotó szavak s a példamondatok illusztrációjául szolgáló képek élőlények, növények, használati tárgyak stb. képei - rendkívül sokrétűen és szemléletesen tárják föl a távoli - s Naprendszerünkön túli kozmikus környezetünkben elsőként fölfedezett - bolygó egész belvilágát.
Igaz, a durva raszter nem adja vissza a finomabb részieteket, különösen a mozgóképek mosódnak el nagyon, de a fényképeken bemutatott élőlények, tárgyak körvonalai, formái, arányai, továbbá a tisztán kivehető vonalas ábrák a vételi fogyatékosságok ellenére is felbecsülhetetlen értékű információk.
Sokat merítenek a kutatók a C szakasz gazdag anyagából történeti elemzéseik, fejtegetéseik, bizonyításaik során. Mi sem nélkülözhetjük tehát, noha ez az ismertetés sokkal inkább az A és B szakasz anyagára épül.
Elöljáróban itt csak annyit, az olvasó képzeletének a betájolására: a bolygólakó értelmes lény - jobb szó híján nevezzük embernek (saját nyelvén: dajnák) - földi társával összevetve sok hasonlóságot mutat.
Ugyanúgy egy feje van és négy végtagja, s ez utóbbiak rendeltetése is nyilvánvalóan ugyanaz, bár a kezeken csak négy ujj van (a lábujjak számáról nincs adat, teljes bizonyossággal a képekről sem állapítható meg), továbbá a kezek a test arányaihoz képest hosszabbak, a lábak pedig rövidebbek, mint a földi emberé.
Az arc részletei, sajnos, általában elmosódnak a képernyőn. Legtöbbet még a szótári illusztrációk árulnak el a részletekről, a kinagyított szem, fül, száj stb.
Nos, földi szépségversenyen nem nagy eséllyel indulhatna a bolygólakó dajnák. Szemei nagy távolságra, kissé oldalt állnak, az orra szinte eltűnik az arcában, fülkagylója csökevényes. A szája viszont jóval nagyobb, s állkapcsa erősebb, mint a földi emberé.
Legfeltűnőbb, hogy fejbőre teljesen kopasz; sem koponyáján, sem arcán nincs nyoma a szőrzetnek. (Efféle fogalom: haj, bajusz, szakáll stb. a képes szótárban sem szerepel. A szőrt közli a szótár, de egy furcsa kis állatka bundájával illusztrálja.) Amennyire a szem szótári illusztrációján kivehető: szempillájuk sincs, szemöldökük pedig valószínűleg: bőrredő. (Egyébként a történeti anyag illusztrációiból megállapítható: az ősdajnákok fején még volt valamelyes szőrzet.)
A fejnek ez a teljes csupaszsága a kultúrdajnákok mindhárom nemére jellemző; feltehetően a mesterségesen létrehozott negyedik nemre is. (A bolygólakók különleges nemi viszonyainak az ismertetésére a történelmi fejezetekben részletesen kitérek.)
A bolygólakó dajnákok alakja szembeszökően zömökebb, mint a földi emberé. Válla feltűnően széles, noha a kar és a láb izomzata nem különösebben fejlett.
Első rápíllantásra félelmes, robusztus alakoknak látszanak a dajnákok, de Showfözö professzor szerint ez csupán optikai csalódás. A különös bolygó élővilágának a méretei -szerinte - általában kisebbek a földi méreteknél, méghozzá arányosan kisebbek, így aztán szinte lehetetlen a közvetített képeken a valós arányokat érzékelnünk.
(Sajnos a C szakasz egyetlen hibás, hangban, képben elmosódott része a szótárt követő fejezet a mértékegységekről. Annyi még megállapítható, hogy a hosszmértéket a világűrbe sugárzott adásuk hullámhosszának a szorzatával jellemezték, de a szorzat értéke már a hibás részbe esik. S ez nem vételi hiba, mert az elmosódás pontosan ismétlődik, s mindig ugyan¬azon a ponton, valahányszor a C szakaszt rögzítette a jelfogó.)
Showfözö professzor az A szakasz egyik rövid képsorára építi hipotézisét, ebben egy dajnák nálunk is jól ismert ásványi kristályokat mutat be. Feltételezve, hogy az ásványi kristályok méreteit nem befolyásolja lényegesen a kozmikus környezet, tehát a méretek nagyjából a földiekkel azonosnak vehetők, a képen látható arányokból a professzor arra a következtetésre jut, hogy a dajnákok átlagos testmagassága nem lehet több 90-110 cm-nél (a férfiak 90 cm körül, a két női jellegű nem 110 körül).
Hangsúlyozom: ez csak hipotézis. De ha megfelel a valóságnak, akkor a bolygó egész élővilágára is jellemzők valami okból ezek a liliputi méretek.
Sajnos az arányok összevetésére kevés lehetőséget kínál a feldolgozott anyag.
Madárvilág egyáltalán nincs a bolygón; elő sem fordul a képes szótárban erre utaló fogalom. Szárazföldi állatviláguk is meglehetősen szegényes; ezt, sok más adattal együtt, az A szakasz állatkerti filmrészlete is bizonyítja.
Viszonylag kevés a bolygón a szárazföld, s feltehetően az elszaporodó ember irtotta ki az állatokat, jórészt még a történelmi őskorban.
Van például egy tigrishez hasonló állatuk (már csak szelíd, állatkerti példányok), s van tehénhez hasonló is; ez utóbbi a legelterjedtebb háziállat, a tejéért tartják. Ám a közölt képek itt sem vallanak a tényleges testméretekről, hiszen a tigris vadmacska nagyságú, a tejelő háziállat kecske nagyságú éppúgy lehet.
Csúszómászókban, hüllőkben, halakban igen gazdag a bolygó, de a Földről tudjuk, hogy a vizek állatvilágának testméreteiben minden szélsőség elképzelhető, így az e vonatkozásban megfigyelt arányokról sem vonhatók le megbízható következtetések.
Marad a növényvilág.
Az kétségtelen, hogy a megismert fák, növények, virágok, gyümölcs- vagy zöldségfélék feltűnően nagyok a bolygólakók testméreteihez arányítva (ti. a földi arányokhoz képest). De ez sem feltétlen bizonyíték, hiszen lehet - a földinél sokkal előrehaladottabb - növénynemesítés következménye is.
(Közbevetőleg: sem a megismert állatvilágban, sem a növényvilágban nem mutatható ki a háromneműség. Eszerint nem az egész bolygóra, csupán a bolygólakó értelmes lényekre jellemző a három-, illetve négyneműség, s azokra is csupán úgy, mint a társadalmi fejlődés eredménye, melynek során az emberi világban is a kétneműségből alakultak ki a világűrbe szétsugárzott „jelenkori" történeti anyagban körülírt nemi változatok. Mint látni fogjuk, a Showfözö házaspár szerint ezt a „jelenkort" is messze túlhaladta már a bolygón a biológiai fejlődés: a négyneműséget azóta az egyneműség váltotta fel.)
A hegyek, a sziklák lenyűgözően hatalmas arányai mellett valóban eltörpül a bolygólakó, és a folyók - vagy csak patakok? - arányai mellett is. Ám ezeket az arányokat sem lehet a liliput-hipotézist igazoló, perdöntő bizonyítékoknak elfogadni.
A liliput-hipotézist végül is nem tekinthetjük bizonyítottnak. Noha a rendelkezésre álló anyagban, úgy tetszik, olyan részlet sincs, amely e hipotézisnek ellentmondana.

A szótári C szakaszt váltó A szakasz mindvégig szöveg, beszédhangon és írásjelekkel; csakis a szótárból már ismert szavak, fogalmak, kifejezések fordulnak elő benne. S szabálytalan időközökben 36 rövid filmrészlet szakítja meg a közvetítést.
Nagy részében történelmi ismertetés az A szakasz, mintegy 140 perces adásidőben pedig a „jelenkort" mutatja be.
Sajnos technikai szempontból az A sz¬kasz anyaga a leggyengébb.
Nem a jelfogó hibájából; a vétel minősége nem rosszabb a többinél, hanem az adással, az eredeti nyersanyaggal történhetett hiba. Kiviláglik ez abból, hogy a szakasz minden ismétlődésénél - amikor az impulzusok intenzitása a legnagyobb volt, akkor is - ugyanazok a részletek mosódtak el a felvétel filmszalagján. (S ugyanúgy teljesen használhatatlanná, ahogyan a C szakaszban a mértékegységeknél már láttuk.)
Sajnos ez az anyag tartalmát, színvonalát tekintve is meglehetősen egyenetlen.
A kozmogóniai rész, amely a bolygó keletkezését, őstörténetét a kozmikus környezetet - közös galaxisunkat - ismerteti, értékes negyedórákat foglal le, de néhány eredeti megállapításon túl - nem sok újat mondhat a földi csillagásznak.
Ami legtöbbet elárulna a bolygóról nyilván pontosabb helyzetéről, fontosabb adatairól, az a részlet teljességgel használhatatlan.
Hézagos itt-ott a bolygólakó dajnákok történelme is, nem elsősorban technikai problémák, hanem az eredeti anyag meglehetős vázlatossága miatt. A bolygó „világtörténelmének" szerzői sok, számukra nyilván természetes, magától értetődő. részlet ismertetésére nem térnek ki, földi szemmel nézve váratlan fordulatok indoklására, okadatolására például.
Ezeket a hiányzó láncszemeket a tudós házaspárnak részben matematikai módszerekkel, részben hipotézisekkel - többnyire vagylagos hipotézisekkel - kellett pótolnia.
Történetünk magvát éppen az A szakasz elemzései alkotják, így bőven lesz még szó ezekről az értelmezésbeli gondokról, problémákról.
A bolygó jelenkorát bemutató rész a társadalmi berendezkedést, a három, illetve négy nem kialakulását, az élővilágot, a természeti körülményeket, a tudomány, a technika legújabb eredményeit, a művészeti, a kulturális élet néhány jellegzetességét ismerteti. Sajnos, sok benne a technikailag gyenge részlet, ugyancsak az adás hibájából. Egyébként is nehezíti a megértést az anyagfeldolgozás sokat markoló módszere. A szerzők, a szerkesztők a rendelkezésükre álló időben minden fontosat be akartak mutatni, el akartak mondani, így, az erős tömörítés miatt - elsősorban a tudományos és a technikai eredmények ismertetésénél - az elkenődött, bizonyta¬lanul kivehető részletek az egész fejezet megértését rendkívüli módon zavarják.
Az anyag feldolgozói egyébként sehol sem találtak határozott utalást arra, hogyan nevezik magukat és bolygójukat a bolygólakók. (A „dajnák" szótári jelentése egyszerűen: ember. A bolygóról szólva többféle fogalmat használ az anyag, de egyiket sem kiemelten: föld, talaj, szárazföld, sziget, világ, égitest stb.) A különös bolygó Erósz neve tehát a Showfözö házas¬pártól származik, és nyilvánvalóan a nemiség ottani megkülönböztetett -bátran mondhatom: történelemalakító - szerepére utal.*

* Kérdés, hogyan fogadja majd ezt az elnevezést a tudományos világ. Naprendszerünk kisbolygóövezetében ugyanis már van Erósz nevű égitest, a tudós házaspár azonban ennek ellenére kitart a névadása mellett, mondván: „Az Erósz kisbolygó elnevezése formálisnak tekinthető, a most felfedezett, távoli, emberlakta bolygó neve viszont az ottani felsőbbrendű élet lényegére utal."

A bolygólakó dajnákok a jelek szerint egy nyelvet beszélnek, s a nemzeti elkülönülést nem ismerik. Torokhangú, gyors beszédük fonetikus átírása nem ad hű képet az eredeti hangokról, így maga a dajnák szó is csak hozzávetőleg jelzi az eredeti kiejtést.
Önmagában a dajnák nőnemű bolygólakót jelent. A szó hímnemű változata ilyesformán hangzik eredetiben: dajnákok hímje (férje, férfija).