Ugródeszka a jövőbe

A GEO magazin 2006 októberi számában megjelent kitűnő cikk, "Óvodák világszerte. Egy sikermodell onnan, ahol a gyermeki tapasztalatszerzési éhséget komolyan veszik."

Az utánközlés jogáért köszönetünket fejezzük ki a MOTOR-PRESSE Budapest Lapkiadó Kft.-nek.

Ugródeszka a jövőbe

AZ ÓVODA INTÉZMÉNYE, amelyet Németországban találtak fel bő 150 évvel ezelőtt, világszerte meghonosodott. Koncepciója lényegében sikeresnek bizonyult, igazán jól mégis csak ott működik, ahol komolyan számolnak a gyermekek tapasztalatvágyával. Egy föld körüli út során szembeötlenek a különbségek - különösen a tekintetben, hogy egyegy társadalomban mennyire számít fontosnak a legifjabbak fejlesztése.

Németország

Gyenge osztályzatok

A 1996 óta Németországban minden hároméves kor feletti gyermeknek joga van az óvodai ellátáshoz. A német intézmények minősége mégis messze el¬marad a más európai országokra jellemző magas színvonal mögött. A „jó" jelzőt még az óvodák egyharmada sem érdemli ki, véli a Berlini Szabad¬egyetem pedagógiaprofesszora, Wolfgang Tietze. Szerinte a jobb óvodákat a személyre szabott készségfejlesztés, az egyéni fejlődés dokumentálása és a szülőkkel folytatott rendszeres párbeszéd különbözteti meg a többitől. Országos szinten a nevelők képzésének a színvonala jelenti az egyik legnagyobb problémát. Míg Németország megelégszik a középfokú végzettséggel és a hároméves szakiskolai képzéssel, más országokban követelmény az egyetemi vagy a szakfőiskolai diploma.
„Németország nem vett tudomást arról a nemzetközi fejlődésről, amely az elmúlt 30 évben a koragyermekkori pedagógia területén végbement" - állítja Wassilios Fthenakis, a müncheni Koragyermekkori Pedagógiai Intézet volt igazgatója. További negatívum, hogy túl kevés bölcsődei hely jut a három év alatti gyermekekre. A felvételre várók több mint egymillióan vannak. Ennek következtében sok édesanya képtelen összeegyeztetni a hivatást a családdal. A kutatások egyértelműen kimutatták, hogy az óvodában nevelkedő gyermekek fejlettség tekintetében akár évvel is lekörözhetik kortársaikat.
A Münchenben működő erdei óvoda programjának az is része, hogy a kicsik idősotthonokat keresnek fel. Egy karlsruhei óvodában a gyerekek gyümölcsöt aprítanak, így az egészséges táplálkozásról is tanulnak valamit. A karls-hageni Kneipp-óvodában figyelemmel kísérik, hogyan nő a petrezselyem.

USA

A minőség drága

Az Egyesült Államokban a három és öt év közötti gyermekek jó kétharmada jár óvodába vagy iskolai előkészítőbe. Mivel a - fizetetlen - szülési szabadság a tizenkettedik hét után lejár, a Nursery Schoolok avagy Day Care Centerek már három hónapos korban várják a kisdedeket. Az intézmények színvonala és nyitva tartása nagyon ingadozó, lakókörzetenként változik. Sok óvoda olyan drága, hogy néha több pénzébe kerül a szülőnek, mint a gyermek felsőfokú iskoláztatása. A szegény családok - mint mindenütt - itt is hátrányban vannak, de igényelhetnek támogatást. Sok általános iskolához tartozik egyéves előkészítő képzés, amely feszes órarend keretében oktatja az írás, az olvasás és a számolás alapjait. Emellett nagy szabad piaccal bír az egyéni gyermekgondozás: sok a nevelőnő, a dadus és az au-pair - jó páran közülük fiatal vagy éppen illegális bevándorlók, akik elsősorban a tehetős családok utódairól gondoskodnak. Nagy a tülekedés az olyan elitóvodák körül, mint a New York-i „Y", amely sportlétesítményekkel, zenetermekkel, kóser étteremmel és könyvtárral is rendelkezik. A programkínálatban - a szülői igényeknek megfelelően - az aranymívességtől a táncig minden megtalálható, szakképzett személyzetben ugyanis nincs hiány: egy tízfős csoportra három gondozó jut.

A floridai Duval megyében az ovisok is a tipikus iskolabuszokkal közlekednek. A manhattani „Preschool of America" óvodában Bradley Dean zenetanár ritmikus gyakorlatokat végeztet a kétévesekkel, és megismerteti őket néhány egyszerű hangszerrel. Az intézményben az ellátás díja a havi 2200 dollárt is elérheti. A Day Care Centerekben még kisebb gyermekeket gondoznak.

Ghána

Nagy álmok kicsiknek

Ghána Afrika nyugati partján terül el, és 1957-ben elsőként vált függetlenné a fekete-afrikai országok közül. Az időközben megszilárdult politikai helyzettel, az élelmezési gondok kézbentartásával, a nők jogi és társadalmi egyenjogúsításával és a szerény, de mégis meglévő kereseti lehetőségekkel a köztársaság fejlődése jó irányt vett. Immár a kontinens „mintaállamának” tekintik. Az oktatás és az ügyvitel nyelve az angol. Az általános tankötelezettség folytán a lakosság analfabetizációja meghaladja a 65%-ot.
A ghánai kormány tervbe vette, hogy bevezeti a kétéves óvodai ellátást, és a szükséges intézményeket a hatosztályos általános iskolához kapcsolja. 2006. végéig országszerte 100 tájékoztató rendezvényt terveznek, hogy az elképzelést a lakossággal és a helyi döntéshozókkal megismertessék. Ezzel párhuzamosan emelni akarják a nevelő- és tanárképzés színvonalát.

A ghánai Konogo óvodájában szépen kicsinosított fiúk és lányok várják az önkénteseket, akik egy segélyprogram keretében teljesítenek szolgálatot a nyugat-afrikai országban, és személyesen is gyűjtöttek pénzt az ittenieknek. Például ezen intézmények. Amely az Accrától 300 km-re észak-nyugatra fekvő városban, a Keresztény Ifjúsági Egyesület (YMCA) épületében működik

Kína

Elszántan a belső sávban

A 100 millió kínai kisdedből nagyjából csak minden harmadik jár óvodába - a nagyvárosokban már kettőből egy ilyen szerencsés. A Mao idejében alapított bentlakásos óvodák visszaszorulóban vannak. Az oda járó gyermekeknek általában még ma is napi 14 órát kell aludniuk, és nem lehetnek plüssállataik, fényképeik vagy más személyes holmijuk. A helyzetük annyiban javult, hogy az egyen frizurától egyes helyeken ma már eltekintenek.
Pekingben és más nagyvárosokban egy ideje elszaporodtak a magánóvodák, amelyek az új középosztályra és annak elkényeztetett egykéire specializálódtak. Ezek az intézmények a legkülönfélébb pedagógiai ötletekre építenek: némelyik a csodagyerekekre szakosodik, mások a Montessori-módszer vagy az antropozófía irányában kötelezik el magukat. Üzleti értelemben az egyik legsikeresebb franchise tehetséggondozó hálózat az „Orientál Baby Care" amely 71 kínai városban 115 taggal üzemel.
A magánóvodákban a gyerekek nem ritkán már egyévesen versenyt másznak, kétévesen matematikai feladatokat oldanak meg, háromévesen százas nagyságrendű számokkal végeznek műveleteket. A „mi" helyett a kínai lurkókat a sokáig mellőzött „én" használatára tanítják; a nevelőnők Önállóságról és egyedi adottságokról beszélnek. A televízióban megjelentek a családi műsorok, a szülőket speciális magazinokból látják el jó tanácsokkal.

A festés mindennapos tevékenység a „Little Oak Children's House"-ban (Kis Tölgy Gyermekház), Peking első hivatalosan elismert óvodájában. A főváros peremvidékén az „Aiyue Piano" kisdedóvó - nevéhez hűen - a zongoraoktatásra koncentrál. A pekingi „Intelligence and Capability" (Értelem és képesség) ovi kötelező golfoktatást kínál.

Franciaország

Egy állam, amely ösztönzi a gyermekvállalást

Írország után Európában Franciaországra jellemző a legmagasabb születési ráta, annak ellenére, hogy a kontinensen a francia nők keresnek átlagosan a legjobban, és az országban a válási arány is igen magas. Mindez mégis érthető: a hivatás és a gyermeknevelés összeegyeztethetőségéről Franciaországban nemcsak beszélnek, hanem tesznek is érte. A párizsi családügyi minisztérium például délután hatig nyitva tartó óvodát tart fenn az alkalmazottak gyermekei számára. A képzett nevelőket foglalkoztató bölcsődékbe már két és fél hónapos csecsemőket is felvesznek, és kétévesen már csaknem minden harmadik gyermek bölcsődés.
Háromévesen eddig sokan azzal büszkélkedhetnek, hogy ők már iskolába -école maternellbe járnak. Itt már kötött az órarend; a kicsikkel gyakran egy tanár és egy nevelő foglalkozik közösen. Az intézmény egész napos programjában az olvasás -, írás- és számtanoktatás mellett az ebéd és az azt követő alvás is szerepel. Az óvodák és az iskolai előkészítők szolgáltatásait a háztartásbeli anyák is magától értetődően igénybe veszik. Természetesen a kritika is hallatja hangját: az óvoda nem más, mint gyermekmegőrző, amelyet a szükségből dolgozni kényszerülő anyák számára tartanak fenn; az olykor 40 fős osztályok meghaladják a tanárok erejét.

A kifestő is nagy koncentrációt igényel; és ha gondot okoz az olvasási gyakorlat, Isabelle Creugny segít. Az intézmény igazgatónője egy 26 fős csoporttal, három-, illetve négy- évesekkel foglalkozik naponta fél kilenctől fél ötig- kivéve a szerda délutánt.

Japán

Felvételi vizsga már kétéveseknek

Világviszonylatban Japánban a legmagasabb a várható átlagéletkor, míg a születési ráta rendkívül alacsony a szigetországban. A csökkenő születési arány egyik fontos oka az a tartóstrend, amely azt diktálja, hogy a fiatalok egyre később vagy egyáltalán ne házasodjanak. A gyermek utáni vágyat és a hosszú munkanapot sok nő képtelen összeegyeztetni. Emellett egyes cégek kifejezetten nyomást gyakorolnak a nőkre, hogy adják fel a hivatásukat, miután férjhez mentek.
Ráadásul az állam által biztosított gyermekgondozás fejletlen: a csaknem kilenc millió államilag elismert óvodáskorú gyermekből csupán 1,9 millióan járnak államilag elismert óvodába. Az óvónői hivatás színvonala és presztízse ugyanakkor igen magas; például kötelező zongorázni tanulni a képzés során.
A dajkaság ugyanakkor nem jellemző, au-pair alig akad, a babysitterek pedig drágák, hiszen többnyire ügynökségek közvetítik ki őket. Ez az elit óvodáknak kedvez, ahol olykor már a kétéveseknek is felvételi vizsgát kell tenniük. Akik bejutnak, azokat az óvoda „mozgólépcsőként" juttatja el az elitiskolákba és -egyetemekre, vagyis megindulhatnak a társadalmi felemelkedés útján.
Létezik egy új kezdeményezés, amely a tokiói Egészségügyi Minisztériumjavaslatán alapszik: a fővárosban mármost számos óvoda alkalmaz részmunkaidőben nyugdíjasokat.

Norvégia

Egyértelműen első: a család

A kisgyermekek gondozását példásan szabályozzák Skandinávia-szerte, így Norvégiában is.
A szülők gyermekük megszületése után eldönhetik, hogy az egyéves gyermekgondozási szabadságot választják-e a kieső kereset 80 százalékáért, vagy a 42 hetest a teljes kereset mellett. Ezt az egészséges államháztartás és a társadalmi konszenzus teszi lehetővé: a nők politikai egyenjogúsága; azok a kedvcsináló
anyagiak, amelyek több apát motiválnak a gyed bevállalására; a gyermekek esélyegyenlősége. Ezek érdekében az állam kiépítette a családok átfogó támogatási rendszerét.A kisgyermekek napközben többnyire bölcsődében vannak, továbbá dadák vigyáznak rájuk, akiket részben a helyi önkormányzat fizet.
Az óvodai nevelők közül sokan egyetemi végzetséggel rendelkeznek: Norvégiában a gondozást, az oktatást és a nevelést egyformán megbecsülik. Hogy hány kisgyermek mellé hány gondozó kell, azt törvény írja elő: egy gondozóra legfeljebb négy három év alatti, illetve hét hétév alatti gyermek juthat.

A Kanvas Alapítvány, amely a szülők és a települések, megbízásából épít óvodákat, legújabb, futurista hangulatú épületét 2006 januárjában nyitotta meg Bergenben.
A tervezés során a gyerekek kívánságait is figyelembe vették. E koncepció alapján - a tervek szerint - más városokban is épülnek majd ilyen létesítmények.

Oroszország

Az állam visszavonul

Szovjetunió idején az óvoda az állami gondoskodás és a politikai indoktrináció fontos helyszíne volt, ahol a gyermekek szinte egész nap felügyelet alatt voltak. A peresztrojka óta az állam egyre inkább kivonul a gyermekgondozásból.
A legtöbb intézmény ma már a vállalatokhoz és a hivatalokhoz tartozik, és ingyenes ellátásra csak a rászoruló családok gyermekei tarthatnak igényt. Moszkvában ezzel párhuzamosan éppúgy megjelentek az uszodával és balettórával kecsegtető luxusneveldék , mint a Waldorf-módszert alkalmazó magánóvodák.
A legtöbb kisdedóvó céltudatosan a beiskolázást készíti elő: a gyermekeket az órarendhez és fegyelemhez szoktatja, valamint írni, olvasni és számolni tanítja őket. Sok helyütt saját rajz-, illetve zenetanárt is alkalmaznak, és néhol már idegen nyelvet is oktatnak.
A rendes óvodai gondozás két nevelőt és egy segéderőt ír elő nagyjából húsz gyerekre. Azokban az iskolákban, amelyekben saját óvoda működik, az óvónők továbbviszik és még az iskolában is tanítják a néhai ovisokat.
A szegény városnegyedek vagy a munkanélküliséggel küzdő települések gondozóinak azonban elsősorban a gyermekek rossz egészségügyi állapotával és beilleszkedési nehézségeivel kell megküzdeniük.

A tatár gyerekek számára fenntartott moszkvai óvodában a kisfiúk és a kislányok népük kultúrájával ismerkednek. Belgorodban az óvónők télen kiviszik a gyerekeket az udvarra, hogy hóval dörzsöljék be magukat- a jobb ellenálló képesség érdekében. Oroszország-szerte lepihennek a gyerekek ebéd után.