Gyermekvállalási kedv növelése

Ezt írtam a családok megmaradásáért küzdő közhasznú alapítványnak: Tisztelt Alapítvány! Kedves István!

A brutális izraeli offenzíva, de a Hamasz-féle emberpajzscsinálás is, a keresztény tamilok szétverése Srí Lankán, Tibetben a tibetiek mészárlása (ott jártam is), a 2006. őszi rendőrbrutalitás (ártatlan elszenvedője voltam, iszonyatot láttam), az izlandiak elkeseredése és a többi fájdalom a világban engem mind megrendítenek.
Hogyne fájna egész lelkemben a magyar demográfiai katasztrófa!

Néhány gondolat.

Minden erőnkkel újjá kell építenünk a kisközösségeket, ahol a fiatalok egymásratalálhatnak, párt találhatnak! Sérült családi minták, gyors változások forgószelébenszétszaggatott közösségek és állami szabályozással is feltornyosított gondok hálójában vergődő dolgozók!
Nem kell f16-os vadászgép arzenál egy társadalom szétveréséhez.

Ezen felül, néhány hősiesen keresztény országot leszámítva, az abortuszpestis széles keretek közt államilag is megengedett -- és itt jön egy szempont, amit sehol nem látok -- ezzel együtt TÁMOGATOTT az eü. költségeinek magas voltából adódóan.

Azzal tehát, hogy én Európában (szinte mindenütt így van) dolgozom, gyilkoltatnom kell!
Kényszergyilkos vagyok, mert mint minden munkavállaló, adóm és/vagy járulékaim egy része abortuszok finanszírozására megy! Ez Magyarországon 1,6 milliárd Ft./év, idén csak ez a tétel még nőtt is 100millióval, tehát 1,7milliárd Ft.!

Én ugyan kiléptem, Norvégiába költöztem, itt kukázom és flakongyűjtésből élek.
Ebből támogatom az otthoniakat, tartok fenn szobát, fizetem vissza diákhitelem, fedezem ellátásom. Azazhogy a nagy pazarlás és a közvetett támogatás elleni tiltakozásul vásárlásmentesen is élek dec. 10. óta (lejárt szavatosságú áru vadászata, bontatlan kidobott bolti áru, üdvhadsereges élelmiszerek).
De amint egy lány írta, ez agyrém, igénytelen vagyok. (utóbbi nem vagyok l. ez a levél).

Tragédia, hogy vagy kényszergyilkosnak, vagy igénytelennek, agyrémnek kell lennem a "civilizált" világban!
Ez az igazi agyrém.

Kérem, segítsetek!
Hogyan lehet tiszta jövedelművé tenni a társadalmat -- ha az abortusz ennyire fontos, miért nem fizeti azt néhány dúsgazdag neoliberális szennylobby pl. az amelyik most ENSZ alapjognak akarja deklarálni a születés előtti gyilkolást!

Hiszem, hogy a természettörvény de minden ép alkotmány is biztosítja a jövedelemtisztaság jogát (munkám gyümölcséből azaz adómból járulékomból abortuszra, külföldi háborúra, korrupcióra semmit)!

Végletekig elkeseredtem, mert tudom: most még életformámmal egyetlen magzatot sem mentettem meg s bár jól élek (havi 200-250ezer Ft-nyi amit megkeresek), elvesztettem egy keresztény magyar értékes vonzó lányt életformám miatt, aki feleségem lehetett volna.
Korábban sem találtam társat, noha jártam közösségekbe és 2007. aug. 25-ig az évből 10-11 hónapot Magyarországon töltöttem, munkahelyem volt, házam van.

Ez jól szemlélteti a levelemben megfogalmazott dilemmát.

Karácsonykor a Betlehem jámbor lakosai (a társadalmak) által kitaszított Szentcsaládra, Jézus születésére gondoltam. Bizony csak a távoli bölcsek s a szintén félig-meddig társadalomkívüli megvetett pásztorok vették észre Őt ott és akkor. A Hatalom, Heródes ártatlan kicsik tömegét gyilkolta le az új remény, a jövő ellen már akkor is.

A mai Heródesek (államok) már velünk a mi pénzünkből gyilkoltatnak (az enyémből is 2008. jan. 31-ig, ekkor kiléptem a munkahelyemről és a szociális hálóból).

Kérem, nyújtsunk kezet egymásnak, tettel, szóval, gondolattal, "benn" és "kinn" élő tenni akarók, hogy megtehessük a tőlünk telhetőt ebben a helyzetben.

A szívemben ez a dal él: http://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI

Szeretettel, az Isten által szívünkbe írt ajándékot, az életet, az értékeket tisztelő jövőért
Barna Tibor
keresztény magyar ember
etnográfus politológus katolikus hittanár
a Kerek Istenfája naptárszerkezeti elv felfedezője
Közhatalom Jogsértettjeinek Egyesülete alapító elnöke, jelenleg társelnöke
megvetett kukázó, flakongyűjtő

barna.tibor[kukac]yahoo.com
+47/48918887
Tromsö-9009 Norge Petersborggata 7. (az Üdvhadsereg tulajdonában álló ház egyik szobájából)

Véleményem szerint az alapvető ok mindenképpen az anyagiakban keresendő.
Akárhány embertől kérdeztem, hogy mikor lesz baba, vagy mikor lesz a második, a válaszok ilyasmik voltak:

-Mire vállaljunk gyereket?
-Az elsőt is éppen elég felnevelni.
-Szeretnénk harmadikat is, de egyszerűen lehetetlen.

A megoldás mindenképpen a JELENTŐS gyermeknevelési támogatásban keresendő.
Ha a családok hosszútávra tervezhetnének például annak tudatában, hogy 3 évig az édesanya keresete nem csökken jelentősen, vagy az apa adója csökkenn (akár nullára), biztos vagyok benne, hogy határozottan több gyermeket vállalnánk.

A másik probléma, hogy a nőktől ugyanúgy elvárja a társadalom nagyobbik fele, hogy a gyermeknevelés mellett dolgozzanak is. Kompromisszumos megoldásként itt azt tudnám elképzelni, ha az állam kifejezetten támogatná az olyan munkahelyek létesítését, amelyeket otthon, négy órában lehetne végezni. (Ez nálunk bejött, feleségem most is csak délelőtt dolgozik, amíg a gyerekek oviban vannak, pedig már a kisebbik is 5 éves lesz.)
A problémák a gyökere tehát sokkal mélyebben van szerintem: a megtermelt érték elosztásánál a munkavállaló és a (multi)cég között. Olyan hihetetlenül nagy az olló a kettő között, hogy szinte bármilyen kis elmozdítással, jelentős bevételeket lehetne realizálni.
Ehhez kellene olyan kormány, aki ezt fel merné vállalni.

Egy külföldről kapott levélben olvastam az alábbi, nagyon szomorú dolgot:

De meg szomorubb jellemzojet talaltam otthon jartamban az egykes szellemnek. Hugom szomszedja lanya elkoltozott egy masik faluba es 5 gyereke szuletett. Mikor mar az idosebbik negy gyalogolni tudott jott veluk latogatoba a kicsit a karjan hozta.. Az anyja meg szidta mint a bokrot mondvan:
"Ide soha ne hozzal 2 gyereknel tobbet, mert mindenki azt hiszi ciganyok vagyunk."

Remélem, ez azért még falun sem általános!

"... egyre kevesebben egyre kevesebb gyermeket szülnek. Miért? Hogyan lehetne ez ellen tenni?"
1) Miért?
Gyermek világra hozása és fölnevelése nélkül sokkal kényelmesebben lehet élni, könnyebb érvényesülni, meggazdagodni, szabad időnket szórakoztató passziókkal eltölteni. Már a házasság is nagy lekötöttséget jelent, hát még egy, sőt több gyermek felnevelése! Mennyivel kényelmesebb (és olcsóbb) hosszabb-rövidebb alkalmi kapcsolatokban kiélni testi és társas igényeinket, majd egy jó nyugdíjjal vagy életjáradékkal bevonulni az idősek otthonába ... és ott várni a halált!
Másrészt a legtöbb ember vágyik arra, hogy gyermeke legyen. De ahogy öregszik, egyre kevésbé rugalmassá (alkalmazkodóvá) és egyre racionálisabbá válik, és annak esélye is csökken, hogy egészségesen föl is tudja nevelni a gyermekét.
2) Hogyan lehetne ez ellen tenni?
Elsősorban a közgondolkodás megváltoztatásával. Címszavakban:
a) Az ember adósa a szüleinek, az adósságot a gyermekei felé törleszti.
b) A gyermeknevelés legalább annyi örömöt jelent, mint áldozatvállalást.
c) A gyerek nemcsak az anyáé! Igaz, hogy az anya hozza a világra, de az apának ugyanannyi öröme lehet a gyermekében, ha a nevelésében (és ellátásában) ugyanúgy kiveszi a részét.
d) Akkor tud az ember jó, tartós kapcsolatot kiépíteni a gyermekével, ha elég sok időt és energiát fordít közvetlenül rá. Ha csak "dolgozom a családomért", akkor a gyerekek eltávolodnak tőlem.
e) Ha nem akarok sivár öregséget, legyen jó kapcsolatom az unokáimmal. Ez azonban egy olyan hosszú távú program, amelyet idejében el kell kezdeni gyermekek világra hozásával és fölnevelésével.
f) Nem rossz szülő az, aki nem ad a gyermekének érettségire autót vagy önálló lakást.
g) Minek él az ember, ha nincsenek leszármazottai?
h) A társadalomra nézve a gyermek nem teher, hanem a jövő záloga. Nem azért hozták a világra, hogy a szülei fölvehessék a családi pótlékot. Méltányos, hogy az anyagi és egyéb terheket a társadalom részben levegye a szülők válláról.

A nagy kérdés az, hogyan lehet a közgondolkodást befolyásolni és családbaráttá, gyermekcentrikussá tenni. Ha ez nem sikerül, a "felülről jövő" intézkedések ellenérzéseket fognak kiváltani, vagy létre sem jönnek.

A kérdést közelítsük meg XXI. századi módon.
A kulcs a NŐ-ben keresendő. Nem a családok gyerekvállalási kedvét kell növelni, hanem a NŐ-ket kell elsősorban támogatni, mert:
1) Ők azok, akik döntenek arról, hogy legyen-e gyerek, vagy ne legyen
2) Ők azok, akik megszülik a gyereket
3) Ők azok, akik emiatt kiesnek a munkából (jelentős azonnali életszinvonal-csökkenés: egyrészt a kieső jövedelem miatt, másrészt a babának szükséges dolgok sem kevés kiadást jelentenek)
4) Ők azok, akikre a gyereknevelésben jóval több teher hárul (hány apukát látni, hogy ő kisérné el a gyereket bölcsibe, oviba, iskolába, - a nyűgös, beteg gyereket orvoshoz, esetleg védőoltásra, aki otthon marad a gyerekkel, ha az beteg - vállalva az állásvesztés kockázatát)
5) Ők azok, akik hátrányos megkülönböztetésben részesülnek a munkaerőpiacon, ha vissza akarnak menni dolgozni / új állást keresnek, és bevallják, hogy kis gyerekük van / gyereket terveznek

Komoly szemléletváltásra lenne szükség ebben a kérdésben.
Senki sem szül gyereket "népesedéspolitikai" okokból.

Véleményem szerint a fentiekből a 2)-3)-4) problémára kellene hatásos eszközt találni.

A Magyarországon kialakított "3 évig otthon maradok a gyerekkel" a világon sehol nem működik, olyan "luxus" a XXI. században, amit ma egy olyan diplomás nő, aki előtte dolgozott, utána vissza akar menni dolgozni, nem engedhet meg magának. Azért nem, mert annyira kiesik a munkából, hogy utána szinte lehetetlen visszarázódnia, és szinte 100%, hogy már valakit felvettek a helyére. A nők többsége pedig dolgozni akar (jövedelmet akar, mert ezzel is biztosabb lábakon áll a gyerek felnevelése, a család boldogulása). (Mielőtt valaki azt mondaná, hogy nem mindenki diplomás (egyetértek!), felhívom a figyelmét, hogy ma kb. 800ezren tanulnak a felsőoktatásban, nagyobb részük lány - ők is szülőképes korban vannak - a témában nagyon is érintettek).
Azzal együtt, hogy biztos, hogy ez jó a gyereknek, de a XXI. században a családok jó részében a megélhetési gondok felülírják a "család az első" elvet (pl. apuka hétvégén maszekolni megy, hogy több jusson a családnak, pedig a családi élet szempontjából többet jelentene, ha a gyerekek inkább vele töltenék az idejüket)

Meg kellene nézni, hogy hol sikerült Európában érdemben növelni a születések számát. (Kizárólag a fejlett országokat). Úgy tudom, hogy néhány skandináv országban igen. (Tavaly láttam egy ilyen témájú dokumentumfilmet) Nem biztos, hogy pontosan emlékszem, de ott úgy csinálják, hogy a nő - miután gyermeket szült, és otthon marad a babával - az utolsó fizetését kapja egy évig. A következő évben a férj teheti meg ugyanezt. (A nő a 2. évben már csak lényegesen rosszabb anyagi feltételekkel). Nálunk is valami hasonlót kellene csinálni, ha ez ott működik. - Ez a középosztályt ösztönözné gyerekvállalásra -.

Plusz szabadság kellene a kisgyerekes szülőknek (mindkét szülőnek)- ezzel azt is elismernénk, hogy az apa is fontos a gyerek életében.

Államilag megszervezett (vagy magánszférában megszervezett, de az állam által fizetett, megbizható gyermekfelügyelő szolgálat)

Bölcsödék, Óvodák, nyitvatartási idejének meghosszabbítása estig. (Ez több kolléganőmnél gond, ugyanis a munkaidő hivatalosan nem 15:30-ig tart, hanem 16:30-ig, az óvodában pedig elvárják, hogy 16:00-kor hazavidd a gyereket) - Nagymama nem mindenhol van, a férj munkaideje is hosszú.

Akadálymentesítés mindenhol: Gondoljon bele az olvasó, hogy milyen jó dolog lecipelni a babakocsit egy metroaluljáróba, vagy feltenni a buszra egyedül egy nőnek (a kocsinak önmagában is van súlya, hát még gyerekkel együtt) - ha vásárolni kell menni, ha orvoshoz viszed a babát, és a férjed dolgozik éppen)

A már dolgozó felnőtt gyerekek befizett nyugdíjjárulékából kapjon nyugdíjkiegészítést a szülő

A gyerekvállalási kedv egyébként világszerte (beleértve olyan fejlődő országokat, mint pl. Pakisztán) csökken, /már nem születik családonként 8-10 gyerek, csak a fele/. Németországban azért (is) csökken, mert már megjelent egy olyan réteg, amelyik - bár megtehetné, mert anyagilag nem probléma - nem teszi meg, mert így magasabb az elkölthető jövedelme. A turisztikai szakemberek úgy hívják őket: "DINKS" (Double Income, No Kids = Dupla jövedelem, nincs gyerek)- igényeik kielégítésére külön utazási irodák léteznek. Magyarországon még nem jelent meg ez a tendencia, de talán egy-két évtized, és sajnos eljutunk ide.
Akkor pedig már nem látok sok jövőt arra, hogy a népesedéspolitikai trend megfordulna.